Szeptember 14.-én a hirtelen betört őszben – mely hidegével és esőjével jelezte jöttét 🌧️🍂 – készült neki csapatunk az egykori börzsönyi nemesfémbányák nyomait felkutató túrának. A 25 fős résztvevői létszám erősen megcsappant, míg eljött a szombat reggel. „Maradékainkból” heten inkább úgy döntöttek, Nagybörzsöny nevezetességeit nézik meg, így megúsztandó az esőt ☔, s így végül egy 7 fős kemény mag indult neki a hegynek 🏞️, a gyalogtúrának. Eső, szél, köd, hegymenet – nem tántorítottak el minket! 💪
Felkaptattunk a Rustok-hegyre, hogy ezúttal az innen nyíló börzsönyi panorámát csak elképzeljük 🌫️, a valóságban pedig a fehér vattába csomagolt tájat csodáljuk meg. Megebédeltünk tarisznyából 🥪, és minden hideg és nedves körülménynek fricskát mutatva jókedvűen modellt álltunk a csapatfotóhoz 📸. Már könnyebb terepen haladtunk, mikor is hirtelen megálltunk… Szarvasbőgés a ködből! 🦌 Majd kicsivel odébb egyikünk két menekülő őzet is látott. És szavam ne feledjem, de hemzsegtek az erdőben a szalamandrák…🦎 Ugyan eddig még bánya nem volt, de legalább tudjuk, hogy az erdőben élnek még vadak 🌲🦊
A már megszokott esőben értük el aztán a Fagyosasszony bányák területét. Itt megnéztük, melyik mélyedésből nyílt egykor a Királytéri-altáró, illetve az István-táró, majd bekukkantottunk az Alsó-Fagyoszasszony-tárót rejtő lyukba, mely fagyökerek közt rejtezett 🌱. Pár plusz információval próbáltuk elképzelhetőbbé tenni, milyen is lehetett itt régen, az aktív bányászat idejében ⛏️…
Mielőtt a következő területre értünk volna, kávészünetet tartottunk ☕, melyben nagy segítségünkre volt egy igazi, békebeli, autentikus mini kotyogós kávéfőző, melynek segítségével két adag frissen főzött kávét tudtunk elfogyasztani az erdőn, egy viszonylag sík kövön. A helyet a későbbiekben „Tamás Internetkávézója” néven emlegettük, utalva így kávéfőző társunkra, valamint arra, hogy ezen a helyen volt térerő is 📶.
A kávészünet után a Rózsabánya területét céloztuk meg, odafelé elhaladtunk a Ludmilla-táró egykori bejárata mellett, ahol újfent nagyrészt csak a képzeletünkre hagyatkozhattunk. A rózsabányai területen ígéretes látványt mutatott a Felső-Rózsa-táró, mely „tátott szájával” mesélte régi idők bányászkodó történeteit 🕳️⛏️… A Rózsa-akna elképesztő méretű mélyedése mellett leereszkedtünk a Kovács-patak medrében megbújó Alsó-Rózsa-táró valamikori bejáratát megnézni. Az egykor a bányajárat tetejét fogó tartógerendák ma a szabadban roskadoznak. Körülöttünk a bánya meddője szétteregetve, nagyrészt már növényzettel benőve 🌿… Arany sehonnan nem csillant szemünkbe 😅.
A folyamatos eső továbbhaladásra késztetett minket. Megnéztük még az Altárót, melynek látványossága ismét nem volt túlzott, ámde elképzelni, hogy a bányajárat itt 2 km-t halad a hegy alatt, és a 70-es években még 750 m-t átjárhatóvá tettek belőle – elgondolkodtató volt… Ezután már szaporáztunk vissza a faluba, abbéli reményben, hogy a hamarosan induló busz befűtve érkezik átázott csapatunkért 🚌…
További – remélhetőleg kevésbé esős – túráinkért iratkozzatok fel hírlevelünkre itt! 💌
