A dél-spanyolországi tájak között kígyózó út vagy a lassan kapaszkodó vonat már előre jelzi, hogy Ronda nem egy átlagos város, hanem egy felejthetetlen andalúziai gyöngyszem, amely alig 100 km-re fekszik Malagától, mégis teljesen más világba repít. Itt legalább tudsz egy kicsit vonatozni a RENFE-n. Ahogy megérkezel, rögtön feltűnik, hogy a város egy hatalmas mészkőhasadék két oldalára épült: a Tajo-szurdok több mint 100 méter mély, és a házak tényleg a sziklaszirtek peremén ülnek. Mintha egy élő film díszletébe lépnél be — és te gyalogosan járod be mindezt, minden lépéssel újabb panorámát kapva.
A fő sétányon haladva először a Arco de Felipe V és a történelmi utcák vezetnek tovább, kovácsoltvas korlátokkal, amelyeket helyi mesterek készítettek; a korlátok mögött pedig Andalúzia végtelen dombvidéke terül el. A falakon több helyen látsz falfestményeket és kerámiatáblákat, amelyek Ronda történeteit mesélik el — mór, keresztény és spanyol népi motívumok keverednek bennük.
Innen egyre közelebb kerülsz a város ikonikus jelképéhez: a Puente Nuevo-hoz, a “Új Hídhoz”, amely valójában már bő 250 éves. Ez a monumentális, 98 méter magas kőhíd köti össze a város két részét, és ahogy a peremre sétálsz, a kovácsoltvas korlátokon át lenézve a szurdok mélyére látsz — előttük a szél, alattad a szakadék, előtted a végtelen andalúz panoráma. A híd alatt egykor börtöncellák voltak, ma pedig kilátópont és kis múzeum működik, ahol megértheted, hogyan építették meg ezt a mérnöki csodát a semmiből.
Innen tovább indulhatsz a Santa María la Mayor templom felé, amely egykor mecset volt, majd keresztény templommá alakították — ezért hívják “kétvallásos” templomnak. A mór oszlopok és a gótikus-reneszánsz keresztény díszítés együtt teszik igazán különlegessé. Bejárhatod a kápolnákat, karzatot és a torony környékét is.
Ezután következik Ronda másik nagy büszkesége: a Plaza de Toros, a bikaviadalok egyik történelmi központja, Spanyolország egyik legrégebbi és legszebb arénája. Még ha a bikaviadal nem a te világod, az aréna építészeti értéke lenyűgöző: fagerendák, árkádos körfolyosók, arany színű homok, régi istállók, és egy nagyon erős hangulat, ahogy átsétálsz rajta. A múzeumban régi jelmezeket, kardokat, fotókat és plakátokat is láthatsz.
A városban tovább haladva érdemes ellátogatni a Mirador de Ronda kilátópontra, ahol az andalúz völgyek hullámzó dombjai látszanak, és ha lefelé nézel, a mészkőfalak olyan meredeken zuhannak a mélybe, hogy a látvány tényleg lélegzetvisszafojtó...
Ronda ilyen: sziklaváros, amely a történelem, a természet, a mór–keresztény örökség, a művészet és a dél-spanyol romantika tökéletes keveréke. És amikor a híd korlátjánál állsz, érzed, hogy nem csak egy várost látsz — hanem egy egész korszakot, egy másik világot, amelyet a mély szurdok tart össze, és te vagy az, aki ezt gyalog bejárhatod, minden lépéssel újabb csodát felfedezve.