Ha létezik város, ami első pillantásra letaglóz – a sziklákra épült várral, a vulkanikus hegyekkel és a középkori utcákkal – akkor Edinburgh az. Edinburgh olyan, mintha egyszerre lenne egy középkori díszlet, egy élő történelemkönyv és egy bohém, modern város. Története több mint ezer évre nyúlik vissza, a város magja pedig a sziklákra épült erődök és a vulkanikus dombok köré szerveződött. A legismertebb csúcs, a Castle Rock, már a 7. században katonai jelentőséggel bírt – erre épült később a Edinburgh Castle, amely a város ikonikus jelképe lett. A középkorban Edinburgh Skócia fővárosává vált, és sűrű, macskaköves utcái – a mai Old Town – ekkor nyerték el jellegzetes, többlépcsős szerkezetüket. A 18. században, a skót felvilágosodás idején jött létre a New Town, amely elegáns terei, szimmetrikus utcái és klasszicista házai miatt ma az UNESCO világörökség része. Ez a város kettősége: a vadregényes, meredek régi város és a rendezett, kifinomult új város egymás mellett él – és ettől olyan különleges Edinburgh hangulata. A város mindig is kulturális központ volt: filozófusok, írók, feltalálók és tudósok tucatjai kötődnek ide. Itt született a modern közgazdaságtan, itt alkottak irodalmi óriások, és itt írta J. K. Rowling is a Harry Potter első sorait. Nem csoda, hogy Edinburgh ma is Európa egyik legszínesebb kulturális városa. Minden utcája mesél, minden dombja külön történetet hordoz, és minden látogató megtalálja benne azt a különleges skót hangulatot, amely miatt ez a város egyszerre romantikus, drámai és felejthetetlen.
A városban tett túránkon láthatod Edinburgh Castle-t, ami egy kialudt vulkán tetején áll, több mint 900 éves történelemmel. Itt őrzik Skócia koronázási ékszereit és a híres Stone of Destiny-t. Végigsétálhatsz a Royal Mile-on amin tulajdonképpen Skócia történelmének főutcáját járod. A Royal Mile tele van szűk középkori sikátorokkal – ezeket close-oknak hívják, és mindegyik egy kis udvarra vagy történelmi helyre vezet. Egyes sikátorok több mint 500 évesek, és még mindig úgy néznek ki, mint az 1600-as években. De megnézheted a St. Giles’ Cathedral-t, melynek azonnal feltűnik a hatalmas, koronára emlékeztető tornya – ez Edinburgh egyik legismertebb jelképe. Itt alakult meg a presbiteriánus egyház. Ha megkeresed, láthatsz egy királyi kápolnát is, amit IV. György tiszteletére alakítottak át, tele skót címerállattal. Körbejárhatod a The Writers’ Museumot, amit egy hangulatos kis udvarban találsz, amely maga is olyan, mintha egy fantasy regény díszlete lenne. Itt ünneplik három nagy skót író életét: Robert Burns, Sir Walter Scott és Robert Louis Stevenson. Ha ránézel az épületre, látni fogod, hogy a 17. század óta alig változott. A Palace of Holyroodhouse (Királyi palota) előtt állva gondolj arra, hogy ez a brit uralkodó hivatalos skót rezidenciája. Itt lakott Stuart Mária is. A kertből tökéletes kilátás nyílik Arthur’s Seatra, ami egy ősi, kialudt vulkán, és a formája miatt sokan a „Skót Oroszlánhegynek” hívják. A legenda szerint maga Artúr király is itt tartotta az egyik gyűlését. A Skót Parlament épülete modern, vagy imádják, vagy utálják – nincs középút. 2004-ben nyitották meg, és a dizájnját a természet formái, levelek és hegyláncok inspirálták. Az ablakok alakját a helyiek sokszor „halszemeknek” csúfolják. Calton Hill-t a „skót Athénnak” is nevezik. A National Monument úgy néz ki, mint az athéni Parthenón – csak félig készült el, mert elfogyott rá a pénz. A kilátás elképesztő: innen látod a várat, a fjordszerű torkolatot, a várost és a távoli hegyeket is. A Sir Walter Scott-emlékmű a világ legnagyobb írói emlékműve. 287 lépcső vezet fel a tetejére – fent már olyan szűk a lépcső, hogy alig fér át egy ember. A fekete, gótikus külseje a szmog miatt lett ennyire sötét, de a helyiek imádják így is. A menetrendek és idő függvényében a program rövidülhet!
